Kérdés:

Egy kérdésem lenne a 2Tim 1,12 igeverssel kapcsolatban: Amiért szenvedem ezeket is: de nem szégyenlem; mert tudom, kinek hittem, és bizonyos vagyok benne, hogy ő az én nála letett kincsemet meg tudja őrizni ama napra.

Pontosabban mit takar itt a „kincsem” szó ebben az igeversben?

Mi az a kincs amit „nála letettem, és meg tudja őrizni ama napra”?

Válasz:

A 2Tim 1. részben kétféle kincsről van szó. Először arról, amit az előbb felolvastam, ami az én kincsem, de leteszem az Úrnál, és Ő megőrzi ama napra. Másodszor az Úr kincséről, amit nálam tett le, és nekem kell megőrizni.

2Tim 1,14  A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szt. Sz. által. (Erről csak annyit, amit az előző, a 13. vers mond: Az egészséges beszédeknek példáját megtartsd, amiket én tőlem hallottál, a Krisztus Jézusban való hitben és szeretetben. Tehát a ránk bízott kincs a Kr. J.-ban való hit, az egészséges beszéd = Isten Igéje, az Ige megélése és az Úrról való egészséges bizonyságtétel).

Az Úrnál letett kincsről.

Az Úr Jézus egyszer azt mondta: Máté 6:19-20 Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják; Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.

Ebből világos, hogy lehetnek olyan kincseink, ami maradandó, ami mennyei, és amit az Úr megőriz, megmarad ama napra, amikor feltámadunk, vagy elragadtatunk, és az Úrnál leszünk.

Mik ezek a kincsek? Néhány példa:

1. Az Úr Jézus azt mondta a gazdag ifjúnak: Máté 19:21… eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem. Mi ebben a kincs? Nyilvánvalóan a földi vagyont nem lehet átváltani mennyei kincsre. A kincs az Úr követése közben tanultak, ami átformálja a jellemünket, az életünket. A vagyont azért kellett volna eladnia, mert az Úr látta, hogy azt az ifjút a vagyon akadályozza az Úr követésében.

2. Egy példázat kapcsán az Úr azt mondta: Luk 16:10-12 Aki hű a kevesen, a sokon is hű az; és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az. Ha azért a hamis mammonon hívek nem voltatok, ki bízná reátok az igazi [kincset]? És ha a másén hívek nem voltatok, ki adja oda nektek, ami a tiétek?

A hamis mammon a földi vagyon, az igazi kincs pedig a mennyei. A hamis mammon nem a miénk, mert minden az Úré, azt csak sáfárságra kaptuk. De az igazi, a mennyei kincsről azt mondja az Úr, hogy az a miénk. Azt nekünk adja. A hamis mammon kevés, kis értékű. A mennyei kincs sok, nagy értékű.

Mivel gyűjtünk mennyei kincset? Azzal, hogy hűek vagyunk a hamis mammonon. Nem úgy tekintünk rá, hogy az enyém, és azt teszek vele, amit jónak látok, hanem megkérdezzük az Urat, és az Ő akarata szerint sáfárkodunk vele.

3. Pál apostol azt írja 1Tim 6:17-19 Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd meg, hogy ne fuvalkodjanak fel, se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen megad nekünk mindent a mi tápláltatásunkra. Hogy jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők, Kincset gyűjtvén maguknak jó alapul a jövőre…

Itt tulajdonképpen ugyanarról van szó, amiről az előbb: A gazdagok különösen gondoljanak arra, hogy csak sáfárai a vagyonnak, és jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők. Éppen délelőtt volt szó arról, hogy szabaddá kell lennünk a birtoklás érzésétől. Ez a birtoklás-érzés gátol minket abban, hogy szíves adakozók legyünk, és mennyei kincset gyűjtsünk.

4. Bármilyen földi dologban lehet mennyei kincset gyűjteni. 1Kor 10:31 Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére műveljetek. Kol 3:22-24 Ti szolgák, szót fogadjatok mindenben a ti test szerint való uraitoknak, nem a szemnek szolgálván, mint akik embereknek akarnak tetszeni, hanem szíveteknek egyenességében, félvén az Istent. És valamit tesztek, lélekből (Ef levél szerint: jó akarattal, szívesen) cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek; Tudván, hogy ti az Úrtól veszitek az örökségnek jutalmát: mert az Úr Krisztusnak szolgáltok. Hogy lesz ebből kincs? Úgy, hogy amikor a leghétköznapibb munkát az Úrnak végzem, Neki szolgálok, azt az Úr megjutalmazza. A főnök nem fogja megjutalmazni. A háztartási munkáért nem fogok dicséretet kapni emberektől, de ha az Úrnak teszem, akkor az Úrtól veszem az örökségnek jutalmát. Ez a jutalom pedig mennyei kincs, amit nem itt kapok meg, hanem az Úr megőrzi ama napra.

Ámen.